| HD digitális adás |
|
A HDTV (High-Definition Television) egy televíziós sugárzási norma, amely az eddigi (PAL, SECAM, NTSC) szabványoknál jelentősen nagyobb felbontású képet tesz lehetővé. Az ilyen közvetített adás már digitális formában továbbítódik, eltérően a korábbi analóg átviteltől. Félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a névben szereplő High-Definition elsősorban a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőségekre céloz, mintsem a mindenkori kép minőségére, vagy annak élességére, amely nagyban függ a felvétel körülményeitől. A nagyfelbontású televízió, angolul high definition television (HD TV), a néző számára a látványt tekintve minőségi változást jelent. Az új szolgáltatást a következő generáció televíziójának tekintik, mely gyors ütemben terjed az egész világon, és a hozzáértők szerint hamarosan ez lesz az új szabvány a televíziózásban. A HDTV szolgáltatások a hagyományos normál felbontású (SDTV) televíziós szolgáltatásokhoz képest sokkal jobb kép minőséget nyújtanak. Az 576 soros kép megjelenítés helyett, amit az Európában használt „625 soros” SDTV-k nyújtanak, a HDTV 720 vagy 1080 sor megjelenítésére képes. A mozgókép ábrázolása is jobb lehet attól függően, hogy a megjelenített sorok egy váltott, páros illetve páratlan soronként beolvasott képet jelenítenek meg másodpercenként 50 alkalommal, vagy pedig egy teljesen összefüggő képet 25-ször másodpercenként. Ezen kívül a HDTV mindig 16:9-es képarányú, ami jobban alkalmazkodik az emberi szem által áttekinthető képarányhoz. A több részletet tartalmazó képekhez szükséges megnövekedett mennyiségű adat megfelelő továbbításához a HD szolgáltatások természetesen nagyobb adatátviteli sebességet igényelnek, mint az SDTV-k. A nagyobb adatátviteli sebesség pedig szélesebb frekvencia spektrumot igényel. Ezért lett a műholdas platform - ahol szélesebb spektrumok állnak rendelkezésre - az első platform, ami ilyen szolgáltatásokat nyújt. A HDTV szabvány több felbontást határoz meg:
(p) Progressive (folyamatos) (i) Interlace (váltósoros) Ezek közül csak a 720p és az 1080i tekinthető szabványos HDTV felbontásnak. Nem minden HDTV eszköz képes megjeleníteni az összes felbontást, ám a kapott jelet mindegyik képes átalakítani olyan felbontásúvá, amit meg tud jeleníteni. Mi az a HD-ready? A HD képhez jobb minőségű hang is tartozhat. A két vezető hangformátum
fejlesztő, a Dolby és a DTS is kifejlesztett olyan új hangformátumokat,
amelyek jól illenek a igényesebb képminőséghez. Ezek a Dolby TruHD és a
DTS-HD. Mindkettő jellemzője, hogy a hang tömörítetlen (96 kHz/24 bit),
így 100%-ig azt a hangot kapjuk a filmekhez, amit a stúdióban a
hangmérnök kikevert. Maximum 8 csatorna lehetséges (7.1), bár a
kapacitás még több csatornára is elegendő lenne, a következő generációs
lemezformátumok (Blu-ray és HD DVD) szabványa legfeljebb 8 csatornát
engedélyez. További érdekesség, hogy a nagyobb sávszélesség miatt a
hagyományos digitális hangkimeneteken (optikai és koaxiális) ez a két
hangformátum nem vihető át, csak HDMI kapcsolaton keresztül. Így két
megoldás lehetséges. A Blu-ray vagy HD DVD lejátszó átalakítja a hangot a
lemez lejátszása közben, és a már kódolt (emiatt ugye értelemszerűen
gyengébb minőségű) hanganyagot küldi át az erősítőnek optikai vagy
koaxiális kapcsolaton keresztül. Amennyiben viszont erősítőnk képes
Dolby TruHD vagy DTS-HD dekódolásra, HDMI csatlakozóvezetéken keresztül
átvihető a hanganyag-feldolgozásra. Az említett hangformátumok
használatának harmadik módja, amikor a maga a Blu-Ray lejátszó dekódolja
a digitális adatfolyamot a saját D/A (digitális-analóg) konvertere
segítségével, majd az így kapott, immár analóg jeleket továbbítja az
erősítő felé. Ilyenkor csatornánként egy-egy RCA-RCA kábelt szükséges a
lejátszóból az erősítő megfelelő bemenetéhez (5.1 v. 7.1 external input)
csatlakoztatni. FIGYELEM! Ha TV vásárlás előtt áll ne a HD-ready logót keresse hanem a
FULL-HD feliratot !!! Hasonlítsuk össze a különböző felbontásokat:  Forrás: WiKi, AHT, DigiTAG, HD on DTT |
