|
A mikrosütőről pro és kontra a bal oldali menüpontban olvashatsz :a
- Miért káros a mikrosütő, illetve a
- Miért nem káros a mikrosütő
című cikkben.
A mikrohullámok létezéséről már a 19. század vége óta tudhatunk:
1888-ban Heinrich Hertz német fizikus munkája nyomán az elektromágneses
hullámok megismerhetővé és felhasználhatóvá váltak. A mikrohullámok – a
rádióhullámokhoz hasonlóan – elektromágneses rezgések; három különböző
frekvenciába, 0,3–300 GHz közötti tartományba tartoznak.
A mikrohullámú sütő egy konyhai berendezés, amely mikrohullám
segítségével ételeket és folyadékokat melegít fel. Feltalálója az
amerikai Percy Spencer mérnök volt. A mikrohullámú sütő 2,45 GHz-es rádióhullámok
segítségével forgatja illetve rezgeti a melegítendő étel illetve ital dipólus molekuláit, az
ennek következtében fellépő súrlódás során pedig hő fejlődik, ami
felmelegíti az ételt. Hogyan működik a mikrosütő?
Elektromágneses
sugárzás a gyűjtőneve a különféle típusú elektromos
energiának, valamint a hozzájuk kapcsolódó elektromos és mágneses
mezőnek. Ide tartozik például a mikrohullámú sugárzás, a rádióhullámok, a
röntgensugárzás,
a látható- és ultraibolya fény is.
Az energiatípusokat aszerint osztályozzuk, mekkora energiát
termelnek, melyet a hullámhosszúságuk jelez. Minél rövidebb a hullám,
annál magasabb az energiájuk. A rádióhullámok a leghosszabbak, a
röntgen- és gammasugarak a legrövidebbek. A mikrohullámok
hullámhosszúsága hosszabb, mint a látható fényé, ám rövidebb, mint a VHF
vagy UHF rádióadóké.
Annak függvényében, hogy egy bizonyos tárgy milyen anyagból
készült, képes a mikrohullámokat elnyelni vagy továbbítani. A műanyagon,
üvegen, némely fémen áthalad, a vizet tartalmazó tárgyak pedig
elnyelik. Mivel minden élelmiszer tartalmaz valamilyen mértékben vizet, a
mikrohullámok ezzel kapcsolatba lépve hőt termelnek.
A mikrohullámú sütőben magas frekvenciájú elektromágneses hullámok
képződnek. A hullámforrás a magnetron,
a berendezés szíve. A magnetronban az elektromos energia mikrohullámú
energiává alakul. A mikrohullámok üreges vezetőn jutnak át a sütőtérbe,
ahol állóhullámok
alakulnak ki, ezért az ételt forgatni kell a hullámok útjában, hogy
mindenhol egyenletesen érjék az ételt. Általában egy forgó üvegtál a rá
helyezett ételben a hullámokat egyenletesen elosztja. Ezek a
nagyfrekvenciájú hullámok behatolnak az ételbe, és mozgásba hozzák a víz-, zsír- és cukormolekulákat.
A molekulák egymás melletti elmozdulása következtében nagy mennyiségű súrlódási hő keletkezik. Ez a hő belülről melegíti
fel a mikrosütőben elhelyezett ételt, italt, szemben a gázon való
sütéssel például, amikor a hő kívülről, hőáramlással
melegíti az ételt. A készülékben lévő 2 ventilátor
közül az egyik a magnetront hűti, a másik a sütőteret szellőzteti.A háztartásban használt készülékek hasznos teljesítménye 1 kW körüli,
a berendezés ennek kb. a dupláját veszi fel. A melegítési időt
mechanikus vagy elektronikus óra segítségével lehet beállítani, de a
kikapcsológombbal vagy az ajtó kinyitásával meg lehet szakítani a
folyamatot (az ajtó kinyitásakor egyes készülékek nem nullázzák le az
órát, az ajtó becsukásakor tehát a melegítés folytatódik!).
A készülék nyitható ajtaján belül fém védőrács van, ami
megakadályozza, hogy a mikrohullámok kijussanak a készülékből és
nemkívánatos hatást fejtsenek ki.
A védőrács vagy az ajtó sérülése esetén a készülék használata
életveszélyes lehet!
A sütőtérbe nem szabad fémtárgyat, alufóliát helyezni, egyrészt mert a
fémek jól vezetik a mikrohullámokat, ezért túlságosan felmelegszenek,
másrészt a hullámok egy részét visszaverik, és ezzel károsítják magát a
készüléket.
Az egyes anyagok eltérően nyelik el a mikrohullámokat, ezért
különböző mértékben és különböző sebességgel melegszenek fel. Például
főtt tojás melegítése esetén a tojás sárgája jobban
melegszik, mint a fehérjéje, ennek következtében még a félbevágott tojás
is felrobbanhat.
|
